food & spirit

Története:

A spárga valószínűleg a Földközi-tenger medencéjéből származik, a vadon termő spárgát már az egyiptomiak és a görögök is fogyasztották. A rómaiak kifejlesztették a termesztését, de még mindig az ínyenc gazdagok táplálékai közé tartozott. A későbbiekben kissé elfeledték, majd a reneszánsz idején újra megjelent, és az ínyencek kedvencévé vált. A luxusterméknek számító spárgát nagyra értékelték a királyok és hercegek is. III. Henrik kegyenceit kényeztette vele, XIV. Lajos pedig megkövetelte, hogy asztalán mindig legyen spárga. Hogy parancsának eleget tegyen, a királyi kertész, kidolgozott egy melegágyas termesztési módszert, amelynek segítségével gyakorlatilag egész évben szedhettek spárgát! A XIX. század elejéig csak a vagyonos ínyencek engedhették meg maguknak ezt a kifinomult és igen drága zöldséget.

A spárga színe attól függ, milyen hosszan volt kitéve napfénynek. A növény, amelyet fogyasztunk, nem más, mint egy fiatal hajtás, amely a föld alatt a fény felé tör. Mihelyt az első spárga feje kibújik, a termesztő igazi versenyfutásban van az órával. Hiszen az eredetileg még fényt nem látott, húsos, gyöngyházas fehér spárga a fényen nagyon gyorsan elszíneződik: először rózsaszín, majd lila lesz. A zöld spárga különleges technikával jön létre: amikor a hajtás kibújik a földből, egy kis átlátszó műanyagfólia-alagút biztosít számára enyhe klímát. A vékonyka spárga nagyon gyorsan megnyúlik, és így megőrzi gyenge húsát, és teljes hosszában bezöldül. A spárga szedése kizárólag kézi művelet, amely nagy szakértelmet kíván. A mester könnyedén megtapogatja a földet, hogy megtalálja, hol helyezkednek el a spárgák, majd a spárgaszedő kanállal (fél-hengeralakú kés) – figyelve, hogy a növény gyökerei, amelyek a következő években még termést hoznak, meg ne sérüljenek - finoman levágja a szárakat a tőről.

A kényes és kifinomult spárga megörvendeztet bennünket magas vitamin- és ásványianyag-tartalmával. Különösen sok káliumot, magnéziumot, vasat, C-vitamint és B-vitaminokat tartalmaz, amelyek a hegyében koncentrálódnak. Energiatartalma nagyon mérsékelt (átlagosan 25 kcal 100 g-ban). Könnyű és könnyen emészthető táplálék, amely kitűnően illeszkedik a diétás ételsorba, ha korlátozzuk a mártás mennyiségét! Hatékonyan részt vesz a szervezet kiválasztó folyamataiban, hiszen jól tolerált rostjai támogatják a bélműködést, vízhajtó összetevői pedig megkönnyítik a vese munkáját.

Hogyan tároljuk:

A spárga tiszavirág életű, hiszen hűtőszekrényben nyersen csak egy-két napig tárolható, tiszta ruhával, papírral körbetekert csokorban, hegyével felfelé. A főtt spárgát semmiképpen sem ajánljuk hűtőben tárolásra. A spárgát blansírozás után lefagyaszthatjuk, de figyelem: ilyenkor a hegye könnyen letörik! A dunsztolás kitűnő konzerválási módszer a szép száraknak; ezeket blansírozás után függőlegesen befőttes üvegbe tesszük, sós vizet öntünk rá (2 dkg só 1 liter vízhez), majd egy órát főzzük 100 fokon.

Hogyan készítsük elő:

A fehér és lila spárga aljából (amely kissé rostosabb) vágjunk le kb. 2 cm-t, majd krumpli-hámozóval hámozzuk meg a szárakat a csúcstól az alja irányába. A zöld spárga csak mosást igényel.

Hogyan főzzük:

A fehér és lila spárga lábasban 20 perc alatt megfő csokorba kötve, illetve 10 perc alatt kuktában. A zöld spárga öt perccel rövidebb idő alatt megfő. Ha mikrohullámú sütőben készítjük, nem kapunk jó eredményt, mert a spárga túl kemény marad. A spárga elkészítésének legfinomabb módja, ha olyan edényben főzzük meg, amely elég magas és szűk ahhoz, hogy a csúcsok felfelé nézzenek. Főzés után a spárgát száraz konyharuhán lecsepegtetjük, majd ezután tálaljuk.

Ha tökéletesen akarjuk megfőzni a spárgát, elég csokorba kötve sós vízzel telt befőttes üvegbe helyezni, majd az üveget egy vizet tartalmazó lábasba állítani és forralni. Amennyiben alufóliával lefedjük az edény száját, megőrizhetjük a spárga lágyságát. A kereskedelemben kapható magas és keskeny spárgafőző edény.

http://usubufood.blogspot.com/2011/05/szezamos-bundaban-sult-sparga-remoulade.html

A hagyományos természetgyógyászatban fontos helyet foglalt el a rég kipróbált tavaszi kúra. Az elmélkedés, a nyugalom téli időszaka után, a tavasz beköszöntével a testet is fel kellett készíteni az aktívabb, serényebb évszakra, hiszen a test vegetatív rendszere érzékenyen reagál az időjárás és az évszakok változására.

A gyógynövényekkel kiegészített tisztítókúrák ma ismét reneszánszukat élik. Immunrendszerünk erősítésében vagy fogyókúránk hatásfokának növelésében, de ízületi panaszok, vagy allergiás tünetek enyhítésében is számíthatunk a vértisztító növényekre, melyek között kiemelt helyet foglal el a csalán.

Méregtelenítő hatása:

A csalán talán a legerősebb vértisztító növény, ezért tisztítókúrák, böjtök hatékony és kedvelt gyógynövénye. A leveléből készült tea feloldja az anyagcseréből származó salakanyagokat, eltávolítja a szervezetből a mérgeket, ugyanakkor a vesét is fokozottabb vízkiválasztásra serkenti. Tisztítja a teljes emésztőcsatornát és a vizeletkiválasztó rendszert, s fokozza a szervezetvédekező erejét. A vese és hólyagkő képződésre hajlamosaknak érdemes rendszeresen csalánteát fogyasztaniuk, mert segítségével még idejében kiválasztódik a homok. Tisztító hatásának gyomor és bélhurut esetén is hasznát vehetjük. Teája élénkítő hatású, sok vitamint és ásványi anyagot (pl. vasat) tartalmaz.

A csalánteát nyugodtan ihatjuk akár egy fél éven keresztül is, de az ajánlott 3-5 csészényi (1,5 dl) napi adagot (8-12 g) ne lépjük túl, mert allergiás tüneteket okozhat. Nagy mennyiségben való fogyasztásakor gyomorpanaszok, bőrégés és vizeletpangás fordulhat elő, de erős túladagolása nagyon ritkán fulladásos reakciót is kiválthat.

A vizelethajtók, így a csalán is kimeríthetik a szervezet káliumkészletét, ezért rendszeres fogyasztásakor gondoskodjunk a megfelelő káliumpótlásról!

Ízületi bántalmak, allergia, bőrbetegségek:

Vizelethajtó, emésztést serkentő és keringésjavító anyagai csökkentik a vér húgysavszintjét, ezért a csalántea hatékonyan alkalmazható köszvény, ízületi gyulladások, illetve mindennemű reumatikus megbetegedés kezelésére.

Modern szakkönyvek is ajánlják az ősrégi gyógymódot: vagyis a reumás testrész megcsapkodását csalánnal. Különösen isiász és lumbágó esetén hatásos, hiszen a méreganyag órákon át tartó meleg érzést okoz. Ilyenkor a bőr erősen kipirul, és megduzzad. A bőrszövet sok vért kap, és így a reumatikus fájdalmakat okozó lerakódások és gyulladások belülről szüntethetők meg. Vigyázzunk arra, hogy a "csalánozás" után ne érje hideg víz a bőrt, mert az igen meleg érzés égésbe megy át.

Vértisztító hatásának köszönhetően enyhítheti az allergiás tüneteket, így az ekcémát, szénanáthát, asztmát és a csalánkiütést. Eltünteti a tinédzserek pattanásait, és egyes bőrbetegségek esetén is hatásos (pl. övsömör, ekcéma).

Leveleiben találunk vitaminokat (bétakarotint, CB, és Kvitamint), flavanoidokat, klorofillt, vasat, kalciumot és káliumot. Készítenek csalánfőzeléket is, ami magas vitamin, ásványi anyag és fehérjetartalma miatt tápláló étel. (Főzve elveszíti hangyasavat tartalmazó mirigyszőreit). A szervezet felfrissítésére szolgál, ha tavasszal, még a zsenge hajtásokból főzik. Azonban könnyen túladagolható (vesegörcsöket okozhat), ezért a csalánfőzeléket csak hetente egyszer szabad fogyasztani és azt is csak tavasszal, amíg a zsenge leveleknek nincs csípős ízük!

Szépségápolás:

A szépségápolásban is komoly szerep jut a csalánnak. Összehúzó hatású fiatal levelei arcgőzöléshez használatosak, míg a belőlük készült krém alapos bőrtisztító, a zsíros bőrre pedig különösen jó hatással van. A csalán természetes hatóanyagai serkentik a fejbőr vérellátását, így erősítik a hajhagymákat. Főzetének rendszeres használatával gyorsabban nő a haj, és egészséges, szép fényű lesz.

Bár Magyarországon csak a csalánlevél hivatalosan elfogadott drog, a növény gyökere is gyulladáscsökkentő és immunstimuláló hatású, de csökkenti a koleszterinszintet is. Gyógyteáját a népi orvoslás használja még köhögés csillapítására, fájós torokra, hurutos állapotok megszűntetésére, és egyes adatok szerint magas vérnyomás kezelésére, valamint külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként.

Egyes irodalmi adatok szerint nyulaknál a csalánfőzet rendszeresen fogyasztása méhösszehúzódást idézhet elő, ezért várandósok óvatosan alkalmazzák! Gyógyszerként nagyobb mennyiségben ne használjuk diabétesz terápiában, magas, illetve alacsony vérnyomás esetében, de az ajánlott dózisú alkalmazás előtt is szükséges a kezelőorvossal való konzultáció. Vérvizelés vagy akut vizelet retenció esetén mindenképpen keressük fel orvosunkat.

Érdekességek:

Égető érintés

A csalán (Urtica dioica) a csalánfélék (Urticaceae) családjának tagja.

A növénycsalád nevét a latin "uro", égni szóból kapta.

A növény szárát és leveleit egyaránt serte és csalánszőrök borítják, de a pelyhes, puha látványt keltő szőrkék valójában üreges tűk, amelyek a növény belsejében termelődő méreganyagot juttatják az ember bőre alá.

Egy bizonyos jávai faj csípése akár egy évig is fájdalmat okozhat.

Gyógyító csípések:

A megfáradt római katonák hideg éghajlatú területeken csalánlevelekkel ostorozták magukat egyrészt a hideg (a csaláncsípések felmelegítették a bőrt), másrészt pedig ízületi fájdalmaik miatt. Ebből a csapkodásból alakult ki az a mai napig használatos gyógyító eljárás, mellyel a reumát és a köszvényt csalánnal kezelhetjük.

Erős, mint a vászon:

A csalán régi gyógynövénye az emberiségnek, mégis előbb használták szövésre, mint gyógyításra. Régészek találtak bronzkori sírokban csalánszövetet, ami csaknem olyan erős, mint a vászon. Az első világháború alatti pamuthiányt is sokan ezzel a szőttessel pótolták.

forrás: vital.hu

A Mecsekben található Európa legnagyobb medvehagyma lelőhelye. Nem meglepő, hogy ezen a vidéken oly sok elkészítési módját ismerik ennek a nagyon kellemes, fokhagymás aromájú egészséges növénynek.

Nevét arról kapta, hogy a medvék előszeretettel fogyasztják terméseit, és még a föld alól is gyakran kiássák.

Üde lombos erdeink aljnövényzetének elmaradhatatlan tavaszi virága az évelő medvehagyma (Allium ursinum ). Előfordulási helyein tömegesen tenyészik, szőnyegként teríti be az erdők alját. Március végén, április elején jelennek meg a föld felett hosszúkás, ívesen visszahajló levelei. Fehér virágai április-májusban nyílnak.

Hajtásai erős, fokhagymára emlékeztető illatúak és ízűek, taposáskor erős hagymaszagot árasztanak. Egyetlen veszélye, hogy levelei ránézésre könnyen összetéveszthetők a vele egy időben és helyen növekvő májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) leveleivel, ami viszont halálos mérgezést is okozhat. Könnyedén beazonosítható illata - mások szerint: szaga - révén. Aki nem bízik ítélőképességében, inkább vásárolja meg a már egyre több helyen kapható medvehagyma-csomagokat.

Tavaszi méregtelenítő

Ha mégis vállalkozunk gyűjtésére, virágzása előtt szedjük leveleit. Frissen fogyasztva és tartósítva egyaránt kiváló fűszernövény. Felhasználhatjuk salátákba, szószokhoz, levesekbe. Fűszerként való alkalmazása gyakorlatilag azonos a fokhagymáéval, csak lágyabb ízű annál. Tavaszi tisztítókúrák elmaradhatatlan növénye, mivel állítólag kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszerre, krónikus hasmenés és szorulás ellen jó hatású, a szédülést, fejfájást enyhíti, a magas vérnyomást csökkenti, tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizelet ürítését, tisztítja a vért. Nagyvárosok lakóinak különösen ajánlott, "ólommentesítő" hatása miatt. Emellett vérnyomáscsökkentő és érelmeszesedés-gátló is.

Általában a hagymafélék idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatása kiemelkedő. Női problémák, illetve nőknél változó kori panaszok esetén segít. A hagymafélék a védikus tanítások szerint radzsasztikus ételek, azaz a vágyat, szenvedélyt erősítik, illetve az érzelemtestre hatnak.

Frissen a leghatékonyabb és legfinomabb. Eltartható aprítva sóval összekeverve, olajban, valamint a legegyszerűbb, ha lezárt nylon zacskóban lefagyasztjuk. Célszerű kis zacskókban lefagyasztani és úgy eltenni, hisz akkor nem kell felengedni mindet. A fagyasztás után a felengedett medvehagyma rostjai szétesnek és sötétedik, valamint némi levet ereszt, azonban még mindig a fagyasztás őrzi meg hatóanyagának nagy többségét.

Nyugat-Európában olyannyira kedvelt fűszernövény, hogy a tömeges gyűjtés miatt veszélybe került állománya, ezért védetté nyilvánították. Hazánkban - a védett területek kivételével- még gyűjthető.

FIGYELEM!!

Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel együtt fogyasztása nem javasolt, mert a vérzés kockázatát fokozza. Ugyanezért nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és rendszeres fogyasztása a nem szteroid véralvadásgátlót, gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára csak orvosi felügyelettel engedhető meg.

http://usubufood.blogspot.com/2011/04/ceklas-ravioli-medvehagymas-halraguval.html

Akad jó néhány kerti növény, amely azáltal számít az újdonságok közé, hogy miután évszázadokig termelték, valamilyen ok miatt (ez nemcsak az ízlés változása, hanem valamilyen speciális, akkor még le nem küzdhető betegség vagy kártevő is lehetett!) elfelejtették őket.
Később - felmerülve az ismeretlenség homályából - ismét divatba jöttek. Ezen újra felfedezettek közé tartozik a mángold is.

Története:
A Földközi-tenger környékének népei már az i. e. V-IV. században fogyasztották. Valószínű, hogy előbb lett kultúrnövénnyé, mint a takarmányrépa és előkelő rokona, a cukorrépa.
Nyugat-Európában és az USA-ban a farmerek és a kertek művelői egyaránt termelik, és sokra értékelik. Nálunk egyelőre még alig ismerik, pedig rendkívül egyszerű termelése és sokoldalú felhasználása alkalmassá tenné arra, hogy sok kiskertben jelen legyen.
A mángold lágy szárú, kétéves növény, az első évben csak a gyökere és a lombozata fejlődik ki, és a második évben fejleszti ki a magszárát, amelyen először a virágok, majd a megtermékenyülésük után a magvak jelennek meg. A kertben egyéves növényként termeljük, hiszen a leveleit és a levélnyeleit használjuk fel. Előfordul, hogy már az első évben virágszárat hoz, erről azonban nem érdemes magot szedni.
Nálunk a bordás mángold elterjedése valószínűsíthető. Ennek a répateste a lombozat tömegéhez és pl. a cukorrépáéhoz képest elég satnya, belül fehér. Levelei - kedvező körülmények között - igen nagyok, haragoszöldek vagy halványabbak (ez fajtakérdés!), fodros szélűek, többé-kevésbé hólyagos felszínűek, finom szövetűek. A levél nyele húsos, lapos, fehér vagy halványsárga, olykor 10 cm széles. A zöld levéllemez és a levélnyél tömege megközelítően azonos. A növény 70-80 cm magas lehet.
A másik csoportba a metélőmángold-fajták tartoznak. Ezeknek a levelei kevésbé hólyagosak, simábbak, levélnyelei vékonyabbak, jelentéktelenebbek. A két csoport között számos átmeneti fajta ismert.

Termesztése:
A legegyszerűbben felnevelhető növények közé tartozik. A talajban nem válogat, de legjobban a meszes talajokon fejlődik, a savanyú talajokon nem jól érzi magát. Előnyös a fejlődésére, ha a talajban bőségesen van humusz. Mint a legtöbb "evélnövény" sok nitrogént hasznosít, de ugyanakkor számottevő kálimennyiséget is igényel. Minthogy a meszes agyagtalajok káliban amúgy is elég gazdagok, ezért ilyen helyen különleges káliutánpótlásra nincs szükség.
Az árnyékot nem szereti ott megnyúlik, gyengén fejlődik. Ezért lehetőleg a kert állandóan napos részére ültessük. Talaj-előkészítése a szokásos őszi mélyásásból és az azt megelőző trágyázásból álljon.
A magját csak április második felében érdemes elvetni, mert a csírázása 9 °C-on indul meg, ha korábban vetjük, akkor a magok elfekszenek, sőt esetleg el is pusztulnak.
A magvetés sortávolsága legalább 40 cm, a mélysége 3 cm legyen. Kikelés után a növénykéket ugyancsak 40 cm távolságra egyeljük ki. Az egyelés nem kerülhető el, mert a magok úgynevezett gomolyok, amelyekben valójában 2-3 mag helyezkedik el, tehát a legóvatosabb vetés után is egymás mellett több növény kel ki. A 2-3 leveles növénykéket át is lehet palántázni, vagy el lehet ajándékozni!
Igen jó hatású, ha a magvetés sorközeit komposztfölddel vagy felaprózott friss komposzttal leterítjük. Ez ugyanis megakadályozza, hogy a talajban tárolt nedvesség elpárologjon, tehát a föld a gyenge gyökérzetű növények körül folyamatosan nyirkos marad. Ez a mulcsréteg korlátozza a gyomok fejlődését is mindaddig, amíg a fejlődő növények a talaj felszínét teljesen le nem árnyékolják.
A sorok közötti talaj takarására nagyon alkalmas a fűnyírógéppel lekaszált apró széna, amely a komposztkazalban igen nehezen bomlik el. Friss állapotban a talajra terítve némi nedvességet is ad át a földnek, de jóval jelentősebb az a jótékony hatása, hogy megvédi a talajt a közvetlen napsugárzástól, a talajban tárolt nedvesség elpárologtatásától, és ezzel fokozza a talajban tevékenykedő apró, mikroszkopikus élőlények elszaporodását.
Gyomlálásra, kapálásra két-három alkalommal lesz szükség. Tartósan száraz idő esetén a mángold kiegészítő nedvességre szorul, tehát alaposan meg kell öntözni.
A nyár folyamán a növényállományban gyakran kárt tesznek a leveleket rágó hernyók. Jelenlétük nemcsak azért káros, mert a leveleken lyukakat rágnak, és ezzel csökkentik a terméshozamot, hanem azért is, mert a kilyuggatott levelek nem tetszetősek, gusztustalanok. Ezért fel kell készülni a hernyók elleni permetezésre, és amennyiben megjelennek, Ditrifon, Satox vagy Unitron megfelelő töménységű oldatával kell permetezni ellenük.
Öntözött kertben gyakran előfordul - különösen a kora őszi, hűvösebb és csapadékosabb időszakban - hogy a leveleken a lisztharmatfertőzés okoz vékony, szürke gombabevonatot. Ez ellen egyszeri permetezés Karathane vagy Rubigan oldattal tökéletes védelmet nyújt. Permetezés után egy nappal a levelek ismét egészségesek lesznek.
Minthogy a sima felületű levelekről a permetlé könnyen lepereg, ezért ajánlatos a permetezőszerbe nedvesítőszert (Nonit vagy Citowett) is keverni. Ügyeljünk az élelmezésegészségügyi várakozási idő betartására, vagyis a permetezés után addig nem szabad a mángold leveleit szedni, amíg az előírt várakozási napok elteltek. A várakozási napok száma a növényvédő szerek csomagolásán mindig fel van tüntetve!
Ha a jól fejlett mángoldtő ősszel magszárat fejleszt, akkor azt idejében ki kell vágni, mert a felvett tápanyagok a magszár fejlesztésére használódva fel, a levelek tovább már nem erősödnek.
A levelek szedését július elejétől lehet megkezdeni. Ha egyszerre csak két-három külső levelet tépünk vagy vágunk le a tőről, akkor késő őszig hozza az újabb leveleket. Enyhébb teleken, lombtakaró alatt át is telel, de erre nincs nagy szükség, hiszen kora tavasszal a mángold levelét a spenót helyettesíti; a kétéves növények amúgy is magszárba szökkennek, és hasznosítható leveleket már nem fejlesztenek.
Egy négyzetméter területen - folyamatos szedéssel - 4-5 kg levéltermés érhető el. Egy család számára 3-4 m2 területű mángoldvetés elegendő.

Felhasználása:
A mángold levele és nyele viszonylag sok nyers cukrot, pektineket és értékes szerves savakat (oxál-, alma-, citromsav) tartalmaz, ezért jelentős a táplálkozás-élettani értéke. Vitamintartalma se jelentéktelen: A-vitamin-értéke a sárgarépának a felét teszi ki, és annyi C-vitamint tartalmaz, mint a paradicsom gyümölcse.
Termelési értéke abban jelentkezik, hogy a mángold termelésével akkor van spenótfőzelékhez alapanyagunk, amikor a kora tavasszal vetett spenót szezonja már elmúlt, a spenót felmagzott.
A levéllemezeket tehát spenótszerű főzelék készítésére lehet hasznosítani. A levélnyeleket pedig spárga módjára készítik el. Mindkét hasznosítási módja ízletes és egészséges, könnyen emészthető ételhez juttatja a fogyasztót.
A levéllemezek átpasszírozva igen praktikusan - kis téglácskák formájában - lefagyaszthatók, így télen is fogyaszthatunk friss mángoldfőzeléket.
Ha a gondos kertész egy szép, jól kifejlett tövet meghagy a kertben a következő évre, akkor a továbbtermeléshez elegendő vetőmagot is gyűjthet.