food & spirit

Az ajakosok családjába tartozó Mentha nemzetség mintegy 25 fajt és számos hibridet foglal magába. A nagy alakgazdagság miatt áttekinthetőségük nem könnyű. A borsos menta is kereszteződésből jött létre. Mesterségesen állították elő, ezért természetes körülmények között nem fordul elő, bár gyakran találkozunk termesztésből kivadult és elfajzott alakjaival. A 3-4 termesztett mentafaj közül a borsos menta a legjelentősebb.

Évelő növény, gyökere vékony fonálszerű, fehér színű. 3-4 mm vastag gyökértörzse tompán négyszögletes (szár jellegű), sötétbarna. A szárcsomókon apró, fehér allevelek találhatók, innen indulnak ki a vékony gyökerek és a föld feletti hajtások. A gyökértörzsből kiinduló tarackok az egy méter hosszúságot is elérik, kezdetben fehérek, később ibolyaszínűvé válnak. A legfelső ibolyaszínű szár a föld felszínén fut és fontos szerepet játszik a növény tovaterjedésében, ugyanis gyökér- és hajtásképzésre ez a legalkalmasabb. Négyoldalú, gyéren szőrös, kissé pirosló szára 60-80 cm magasra nő meg és csak a felső részén ágazik el. Tojásdad-lándzsás, keresztben átellenesen álló szárleveleinek válla kerekded.  A levéllemez mindkét oldalán illóolajtartó mirigyszőrök találhatók, amelyek kissé besüllyednek a levél szövetébe.

A levéltelen virágzat 6-8 álörvből álló, szaggatott, keskeny füzér. Négy, általában meddő porzója egyforma hosszú. Termője négybarázdájú, apró, vörösesbarna, négy részre hasadó makkocska képződik belőle. Termést, csíraképes magot csak ritkán érlel.

Környezeti igénye:

Szélsőséges hőmérsékleti körülmények között is jól termeszthető. 10-12 °C-on megindul a növekedése és ha nincs nagyobb hőingadozás, akkor egyenletesen fejlődik. 20-22 °C-nál nem igényel nagyobb meleget, de a 30-32 fokot is elviseli. Sekélyen futó gyökérzete ellenére igen jól áttelel, zöld hajtásai is kibírják a mínusz 5-6 °C-ot. Föld alatti hajtásrendszere hó nélküli száraz, kemény teleket követő tavaszon is kihajt, hó borítással a nálunk előforduló leghidegebb telek sem okoznak kárt benne. Hőigénye alapján Magyarország hűvösebb területei is megfelelőek számára.

Erősen fényigényes. Nemcsak az árnyékot nem szereti, hanem tartósan borús időben az illóolaj-tartalma is erősen csökken. A fényerősség és a megvilágítás időtartama sem mellékes számára. Értékes, magas illóolaj-tartalmú hajtások hosszú nappalok hatására fejlődnek ki. Ablakban télen is termeszthető, igaz, a gyengébb megvilágítás idején fejlődő levelei kevésbé aromásak.

Vízigénye igen nagy, ez két okra vezethető vissza. Az egyik, a sekélyen futó gyökérzete, a másik, az igen nagy párologtatási együtthatója. Vízigénye a hajtásnövekedés kezdetétől a virágzásig meredeken emelkedik, a virágzás után egy darabig egyenletesen nagy, majd kissé csökken. Vágás után a vízfogyasztása ismét nő. Nemcsak folyamatos növekedéséhez, hanem az illóolaj-felhalmozáshoz is sok vízre van szüksége.

Szárazságban, vagy ha a talaj vízkapacitása tartósan 70-80%-os telítettség alá süllyed, illóolaj-tartalma jelentősen visszaesik.

A talaj iránt igényes növény. Ez az igényesség a talajszerkezetre és a tápanyag-összetételre vonatkozik. Mély rétegű, humuszban gazdag területet válasszunk termesztéséhez. Homokos vályog- vagy öntéstalajokon kívül a tőzegtalajokon is szépen virít, ha azok semleges, esetleg enyhén lúgos kémhatásúak. Szélsőséges (futóhomok, erősen kötött agyag) és ahhoz közel álló talaj sem alkalmas számára. Egyike a leginkább tápanyagigényes fűszernövényeinknek.

Termesztése:

Szaporítása vegetatív részekkel, föld alatti és feletti hajtásdarabokkal történik. Csíraképes magot ritkán terem, ezért sokkal biztonságosabb a növényi részekkel való dugványozás. Erre a legalkalmasabbak a föld alatti hajtások. A két-három éves töveket ősszel, a vágás után ássuk ki. Az indák víztartalma nagy, 80% körüli, ezért néhány óra alatt kiszáradhatnak, és telepítésre alkalmatlanná válnak. Azonnal ültessük el, esetleg fóliával, földdel takarjuk. Amennyiben a fagyokig nem tudjuk elültetni, akkor pincében; kiszáradástól védve tavaszig eltarthatjuk. A kiemelt 50-100 cm-es indákat 20-30 cm-es darabokra szétszedve, 50-60 cm-es sortávolságra, egymástól 5-8 cm-re ültessük el. A telepítés egyszerűsíthető, ha előre kihúzunk 15 cm mély barázdát, gyorsan belerakjuk az indákat, majd nedves földdel takarjuk. Mind a barázdakihúzást, mind a tövek kiemelését gyorsan, egymással párhuzamosan végezzük, hogy se a szaporítóanyag, se a talaj ne száradjon ki. A száraz talajt ültetés előtt alaposan töltsük fel vízzel és gyorsan ültessünk, mert a nyitott barázdában 15-20 perc alatt megfonnyadnak az indák. A télire kényszerből elvermelt indákat kora tavasszal, mihelyt rá lehet menni a talajra, el kell ültetni. Az őszi telepítés azonban sokkal biztonságosabb, mint a tavaszi. Tavasszal a kihajtás után azonnal kezdjünk hozzá a gyomtalanításhoz. Ez különösen fiatal telepeken fontos, mert később zárt állományt képez és árnyékolással jelentősen csökkenti a gyomok kelését. Az egyre jobban szétterpeszkedő növényeket később kapával könnyen megsérthetjük, ilyenkor már csak sekély, saraboló kapálást, illetve kézi gyomlálást végezhetünk. Nagy vízigénye miatt a csapadékviszonyoktól függően 4-7-szeri öntözést igényel. Ősszel, a fagyok beállta előtt szedjük fel és ültessük át vagy helyben hagyva 5-6 cm-es földdel takarjuk be a sorokat, a sorok közét feláshatjuk és műtrágyázzuk. Jól beállított ültetvény egy évben háromszor is vágható, 3-5 kg zöldtömeget adva.

A borsos menta és más mentafajok ültethetők erkélyládába, cserépbe; városi lakásokban kellemes illatukkal, üde színfoltot adnak.

Szedését egy évben kétszer végezhetjük. A lakásban vagy annak közelében tartott mentát fűszerezésre bármikor szedhetjük. Legértékesebb a levele, melyet a bimbók megjelenése előtt fosszunk le a szárról. Nem szükséges levágni a hajtásokat, alulról felfelé a levél kifejlődésével párhuzamosan szedjük. Nagyobb területről a virágzás kezdetén kaszával vagy sarlóval vágjuk le a növényeket 5-6 cm-es tarló visszahagyásával.

A gyűjtés, illetve a vágás optimális időpontja 10 és 16 óra között van, ekkor legmagasabb az illóolaj-tartalom.

Nálunk saját nemesítés nincs, a termesztésben található fajták és változatok angol eredetűek.

Felhasználása:

A mentafajok termesztésének és felhasználásának kezdete az ókorra nyúlik vissza, a borsos mentáé azonban csak 250 évre. Azóta azonban a legfontosabb mentafajjá lépett elő. A friss és szárított növényi részek összemorzsolva erős, mentolos illatúak, ízűk égető, majd hűsítő. Főként a gyógyászat, a kozmetikai ipar használja. Konyhai fűszerként, pl. húsfűszernek kevés helyen ismerik. Teák, italok ízesítésére kiválóan alkalmas. Cserépben nevelve a téli időszakban is mindig friss levelet tehetünk a teába. Saláták, hústöltelékek, sültek ízesítésére más fűszerekkel (izsóppal, majoránnával, kakukkfűvel) kombinálva használjuk.

A mentaolajat keverik parfümökbe, szájvizekbe, fogkrémekbe. A gyógyászatban étvágyjavítónak, szélhajtónak, emésztési zavarok ellen adják. Külsőleg kenőcsökben, ecsetelőkben a mentői baktériumölő hatása miatt gyulladáscsökkentőként és hűsítőként szerepel. Amerikában és Ausztráliában óriási mennyiséget használnak fel rágógumi ízesítésére. A felhasznált mentaolaj minőségét a fajtán kívül elsősorban a környezeti tényezők befolyásolják. A kereskedelemben kapható mentaolajok közül a legértékesebb az ún. Mitcham-olaj.

forrás: terebess