Vagy más néven borsmustár. Megannyi neve és írásmódja ismert: Borsmustár, rukkola, rukola, ruccola...
A mediterrán térségben elterjed növény, már az ókori rómában is ismerték és használták és mint a legtöbb fűszernövényt "őt" is afrodiziákumként tartották számon... érdemes megenni néhány rukkolás szendvicset...:-)
Íze mustáros, de felfedezhetjük benne a bors, a torma és egyesek szerint a mogyoró ízét is. Remek növény, aminek frissen elrágcsálva, tényleg borsos, kesernyés íze van. Remeksége onnan is kiderül, hogy gyakorlatilag egy nagyobb virágcserépben is megél, és tavasztól őszig folyamatosan vethető. Nem kér mást, csak egy kis napot és vizet. Folyamatosan tépkedhetjük a leveleket, hálásan újrahajt mindig. Adagolhatjuk más növények mellé, vagy magában összevágva, fűszerként tejszínes, túrós tésztákhoz, húsokhoz. Aki bátor, csíráztathatja is a magvait, remek, kicsit csípős vitaminbombát nyer ezzel a módszerrel.
http://usubufood.blogspot.com/2010/10/marinirozott-marhanyelv-mogyoros.html
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.