food & spirit

Akad jó néhány kerti növény, amely azáltal számít az újdonságok közé, hogy miután évszázadokig termelték, valamilyen ok miatt (ez nemcsak az ízlés változása, hanem valamilyen speciális, akkor még le nem küzdhető betegség vagy kártevő is lehetett!) elfelejtették őket.
Később - felmerülve az ismeretlenség homályából - ismét divatba jöttek. Ezen újra felfedezettek közé tartozik a mángold is.

Története:
A Földközi-tenger környékének népei már az i. e. V-IV. században fogyasztották. Valószínű, hogy előbb lett kultúrnövénnyé, mint a takarmányrépa és előkelő rokona, a cukorrépa.
Nyugat-Európában és az USA-ban a farmerek és a kertek művelői egyaránt termelik, és sokra értékelik. Nálunk egyelőre még alig ismerik, pedig rendkívül egyszerű termelése és sokoldalú felhasználása alkalmassá tenné arra, hogy sok kiskertben jelen legyen.
A mángold lágy szárú, kétéves növény, az első évben csak a gyökere és a lombozata fejlődik ki, és a második évben fejleszti ki a magszárát, amelyen először a virágok, majd a megtermékenyülésük után a magvak jelennek meg. A kertben egyéves növényként termeljük, hiszen a leveleit és a levélnyeleit használjuk fel. Előfordul, hogy már az első évben virágszárat hoz, erről azonban nem érdemes magot szedni.
Nálunk a bordás mángold elterjedése valószínűsíthető. Ennek a répateste a lombozat tömegéhez és pl. a cukorrépáéhoz képest elég satnya, belül fehér. Levelei - kedvező körülmények között - igen nagyok, haragoszöldek vagy halványabbak (ez fajtakérdés!), fodros szélűek, többé-kevésbé hólyagos felszínűek, finom szövetűek. A levél nyele húsos, lapos, fehér vagy halványsárga, olykor 10 cm széles. A zöld levéllemez és a levélnyél tömege megközelítően azonos. A növény 70-80 cm magas lehet.
A másik csoportba a metélőmángold-fajták tartoznak. Ezeknek a levelei kevésbé hólyagosak, simábbak, levélnyelei vékonyabbak, jelentéktelenebbek. A két csoport között számos átmeneti fajta ismert.

Termesztése:
A legegyszerűbben felnevelhető növények közé tartozik. A talajban nem válogat, de legjobban a meszes talajokon fejlődik, a savanyú talajokon nem jól érzi magát. Előnyös a fejlődésére, ha a talajban bőségesen van humusz. Mint a legtöbb "evélnövény" sok nitrogént hasznosít, de ugyanakkor számottevő kálimennyiséget is igényel. Minthogy a meszes agyagtalajok káliban amúgy is elég gazdagok, ezért ilyen helyen különleges káliutánpótlásra nincs szükség.
Az árnyékot nem szereti ott megnyúlik, gyengén fejlődik. Ezért lehetőleg a kert állandóan napos részére ültessük. Talaj-előkészítése a szokásos őszi mélyásásból és az azt megelőző trágyázásból álljon.
A magját csak április második felében érdemes elvetni, mert a csírázása 9 °C-on indul meg, ha korábban vetjük, akkor a magok elfekszenek, sőt esetleg el is pusztulnak.
A magvetés sortávolsága legalább 40 cm, a mélysége 3 cm legyen. Kikelés után a növénykéket ugyancsak 40 cm távolságra egyeljük ki. Az egyelés nem kerülhető el, mert a magok úgynevezett gomolyok, amelyekben valójában 2-3 mag helyezkedik el, tehát a legóvatosabb vetés után is egymás mellett több növény kel ki. A 2-3 leveles növénykéket át is lehet palántázni, vagy el lehet ajándékozni!
Igen jó hatású, ha a magvetés sorközeit komposztfölddel vagy felaprózott friss komposzttal leterítjük. Ez ugyanis megakadályozza, hogy a talajban tárolt nedvesség elpárologjon, tehát a föld a gyenge gyökérzetű növények körül folyamatosan nyirkos marad. Ez a mulcsréteg korlátozza a gyomok fejlődését is mindaddig, amíg a fejlődő növények a talaj felszínét teljesen le nem árnyékolják.
A sorok közötti talaj takarására nagyon alkalmas a fűnyírógéppel lekaszált apró széna, amely a komposztkazalban igen nehezen bomlik el. Friss állapotban a talajra terítve némi nedvességet is ad át a földnek, de jóval jelentősebb az a jótékony hatása, hogy megvédi a talajt a közvetlen napsugárzástól, a talajban tárolt nedvesség elpárologtatásától, és ezzel fokozza a talajban tevékenykedő apró, mikroszkopikus élőlények elszaporodását.
Gyomlálásra, kapálásra két-három alkalommal lesz szükség. Tartósan száraz idő esetén a mángold kiegészítő nedvességre szorul, tehát alaposan meg kell öntözni.
A nyár folyamán a növényállományban gyakran kárt tesznek a leveleket rágó hernyók. Jelenlétük nemcsak azért káros, mert a leveleken lyukakat rágnak, és ezzel csökkentik a terméshozamot, hanem azért is, mert a kilyuggatott levelek nem tetszetősek, gusztustalanok. Ezért fel kell készülni a hernyók elleni permetezésre, és amennyiben megjelennek, Ditrifon, Satox vagy Unitron megfelelő töménységű oldatával kell permetezni ellenük.
Öntözött kertben gyakran előfordul - különösen a kora őszi, hűvösebb és csapadékosabb időszakban - hogy a leveleken a lisztharmatfertőzés okoz vékony, szürke gombabevonatot. Ez ellen egyszeri permetezés Karathane vagy Rubigan oldattal tökéletes védelmet nyújt. Permetezés után egy nappal a levelek ismét egészségesek lesznek.
Minthogy a sima felületű levelekről a permetlé könnyen lepereg, ezért ajánlatos a permetezőszerbe nedvesítőszert (Nonit vagy Citowett) is keverni. Ügyeljünk az élelmezésegészségügyi várakozási idő betartására, vagyis a permetezés után addig nem szabad a mángold leveleit szedni, amíg az előírt várakozási napok elteltek. A várakozási napok száma a növényvédő szerek csomagolásán mindig fel van tüntetve!
Ha a jól fejlett mángoldtő ősszel magszárat fejleszt, akkor azt idejében ki kell vágni, mert a felvett tápanyagok a magszár fejlesztésére használódva fel, a levelek tovább már nem erősödnek.
A levelek szedését július elejétől lehet megkezdeni. Ha egyszerre csak két-három külső levelet tépünk vagy vágunk le a tőről, akkor késő őszig hozza az újabb leveleket. Enyhébb teleken, lombtakaró alatt át is telel, de erre nincs nagy szükség, hiszen kora tavasszal a mángold levelét a spenót helyettesíti; a kétéves növények amúgy is magszárba szökkennek, és hasznosítható leveleket már nem fejlesztenek.
Egy négyzetméter területen - folyamatos szedéssel - 4-5 kg levéltermés érhető el. Egy család számára 3-4 m2 területű mángoldvetés elegendő.

Felhasználása:
A mángold levele és nyele viszonylag sok nyers cukrot, pektineket és értékes szerves savakat (oxál-, alma-, citromsav) tartalmaz, ezért jelentős a táplálkozás-élettani értéke. Vitamintartalma se jelentéktelen: A-vitamin-értéke a sárgarépának a felét teszi ki, és annyi C-vitamint tartalmaz, mint a paradicsom gyümölcse.
Termelési értéke abban jelentkezik, hogy a mángold termelésével akkor van spenótfőzelékhez alapanyagunk, amikor a kora tavasszal vetett spenót szezonja már elmúlt, a spenót felmagzott.
A levéllemezeket tehát spenótszerű főzelék készítésére lehet hasznosítani. A levélnyeleket pedig spárga módjára készítik el. Mindkét hasznosítási módja ízletes és egészséges, könnyen emészthető ételhez juttatja a fogyasztót.
A levéllemezek átpasszírozva igen praktikusan - kis téglácskák formájában - lefagyaszthatók, így télen is fogyaszthatunk friss mángoldfőzeléket.
Ha a gondos kertész egy szép, jól kifejlett tövet meghagy a kertben a következő évre, akkor a továbbtermeléshez elegendő vetőmagot is gyűjthet.