Batáta (Ipomoea batatas)
Batáta, másnéven édesburgonya a hajnalkafélék (Ipomacea) családjába tartozik. Nem áll rokonságban a csicsókával, burgonyafélékkel. Évelő szulákféle, egyévesként termesztik. A növény módosult gyökere tartalékolja a tápanyagot, ősszel 1 tő 1–1,5 kg gumókat fejleszt. Kétféle gumóval találkozunk az egyik világos szürke színű hússal és mély lila színű külső héjjal rendelkezik, íze a szelíd gesztenyére emlékeztető. A másik fajta sötét, narancssárga húsú, felülete sárgás, réz színű, íze a legédesebb sütőtökre emlékeztet. Kúszónövény, sötétzöld, nyíl alakú levelekkel. Télen 1-7°C-on áttelel.
Meredek lejtőkön is jól termeszthető, ahol más növények nem, vagy irtás utáni vegyes kultúrákban. Laza homokos talajon bő termést hoz, nem vízigényes, öntözést nem kíván. Egyszerűen termelhető, kártevője nincs Magyarországon.
C- és B-vitamin forrásként is jelentős, illóolaj tartalma pedig sajátos ízt kölcsönöz, amely azonban nem kellemetlen. Magas a karotin tartalma, főleg a sárgahúsú fajtának.
A batáta gumóban tartalék tápanyag a keményítő, nyers állapotban egészen enyhe édes ízű. Hő hatására azonban a keményítő hidrolizál, és maltózzá bomlik, ami a főtt terméknek kellemes batátára jellemző ízt kölcsönöz.
A batáta elsősorban szénhidrát-, így energiatermelő növény. Fiatal hajtását és levelét sok trópusi területen zöldségként fogyasztják, ill. takarmányként állatok etetésére, friss, szárított, silózott formában. A zöld batáta fogyasztásának gyógyító szerepet tulajdonítanak a magasvérnyomás-betegség kezelésében.
Őshazájában, Peruban sütve, főzve, szárítva, lisztté őrölve fogyasztják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.