Borsiban megszületett II. Rákóczi Ferenc fejedelem, gróf Zrinyi Ilona fia.
1676. 03. 27.
Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni, hogy a Habsburg Birodalomtól független állammá váljék. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé 1705 - 1711, amelyhez tökéletesen megfelelt, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt. Azonkívül, dédapja és nagyapja I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja I. Rákóczi Ferenc is voltak erdélyi fejedelmek.
Harca nem érte el a kívánt eredményt, de részleges sikere mégis volt: a Habsburgok elismerték Erdélyt önálló fejedelemségként és nem gyarmatosították. A magyarság körében ma is tisztalelkű és becsületes vezetőként él tovább emléke, mivel a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, s végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett.
Meghalt Janus Pannonius humanista, latin nyelven alkotó költő, a magyar világi líra első jelentős képviselője.
1472. 03. 27.
Eredeti nevén: Csezmiczei János Janus Pannonius a ferrarai és a padovai egyetemen tanult. 1458. után nagybátyja váradi udvarában élt, királyi személynök, majd pécsi püspök volt. Elsősorban nem papi, hanem politikai és írói tevékenységet folytatott. A királyné főkancellárja, az ország egyik legbefolyásosabb embere lett. Kezdetben Mátyás híve volt, majd szembekerült politikájával. Emiatt menekülni kényszerült, Zágráb mellett érte a halál. Ferrarai korszakára a könnyed epigrammák jellemzőek. Búcsú Váradtól című versében jelent meg először a magyar táj szépsége. Páduai éveiben kevesebb, de hosszabb lélegzetű verseket alkotott. Hazatérése után ért pályájának csúcsára, az egyéni hangú, sajátosan magyar líra szülőatyja lett. Latin nyelvű verseiben ő írt először a testi szenvedésről és az élni akarásról (Midőn beteg volt a táborban). Már a XV. századtól kötetei jelentek meg Magyarországon és külföldön egyaránt.
Megszületett Kőrösi Csoma Sándor székely-magyar nyelvész, könyvtáros, a tibetológia megalapítója.
1784. 03. 27.
Szegény sorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként született. Édesapja Csoma András határőr katona, édesanyja Getse Krisztina. Hat testvéréből három érte meg a felnőttkort: Júlia, Krisztina és Gábor. 1790-ben megkezdte tanulmányait az elemi iskolában. Édesapjával felgyalogolt Nagyenyedre és beiratkozott a Bethlen Kollégiumba, ahol „szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákkal pénzt keresett, abból fizette tandíját. Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. Tanulmányait befejezvén elindult Németföldre. A Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt, ahol Johann Gottfried Eichhorn tanítványaként orientalisztikával foglalkozott. Ekkor már 13 nyelven írt, olvasott. Tanulmányai után hazatért Erdélybe és felvette a kapcsolatot a kolozsvári tudóskörrel, Döbrentei Gáborral, Gyarmathi Sámuellel, Kenderesi Mihállyal. 1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedről indult útjára. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülőföldje határait. Így írt egyik levelében: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”
forrás: ezenanapos & wikipédia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.