Sziasztok kedves Mindenki "blograjongók".
A neten navigálva érlelődött meg bennem, a blogírásban való részvétel. Bár ahogy elnézem csak profikkal állok szembe. Van mit pótolnom. Csodálom, ahogy egyesek olyan hosszan ecsetelik életüket, hogy fel szoktam tenni magamban a kérdést: hogy van erre idejük? Mikor járnak az ajánlott éttermekbe? Mikor főzik azokat a fantasztikus ételeket, amelyeket megosztanak másokkal? Vagy, mikor jut idejük a világ másik oldaláról beszámolni, amikor éppen ráérnek. Pedig vannak egy páran, akik már 10 éve is blogoznak. Ez a sors vár rám is? Maximum megtanulok gyors és gépírni. Minden "írásomat" egy idézettel fogom zárni, talán azért is, mert a figyelmes olvasásnál, mindenki egy kicsit elgondolkodhat. És ezek a kis idézetek azt is megfogalmazzák, amit én nem tudok magamból kipréselni. Ajánlom mindenkinek.
Békességet nektek !
" Sokszor már annyira csak a jövőre koncentrálunk, hogy túl gyorsan áthaladunk a jelenen, és azt vesszük észre, hogy az máris a múlt."
Élet a születés után
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.
Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".
A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő.
Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus..
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.